Tézis 2.
Egy Internet nélküli világban
Korábban, még az internet előtti időszakban is létezett és szükséges volt a honlapon hozzáférhető tartalom. A helyi ügyek mindig is részét képezték a társasági életnek, a beszélgetéseknek és csoportformáló erővel bírtak. A szocializmus idején ezeket az információk egyértelműen állami felügyelet alatt álltak. Csatornái a tv, rádió, sajtó, plakátok voltak, általában egy-egy propaganda kampányhoz igazítva. A kifejezetten helyi dolgokkal a helyi sajtó foglalkozott. Az információáramlásnak másik igen fontos és állami befolyásoltságtól mentes részét a szóbeszéd alkotta. Erről természetesen nincsenek nyomok, de ki ne emlékezne a rémhírekre, a bolti és baráti beszélgetésekre. Mindig akadt valaki, aki tudott valamit a párt következő lépéséről, programjáról, belső titkairól. Azt mondhatnánk, hogy az emberek így több valóban értékes információhoz jutottak ezeken az informális utakon.
Mint már korábban említettem az formálisinformációs csatornákat az állam felügyelte. Ő volt az információ elállítója, szolgáltatója, szerkesztője, ellenőrzője és az esetek többségében a tartalma is. A rendszerváltást követően ez nagyban megváltozott, de ma is megfigyelhető az állam egyfajta birtokló és szerkesztő szerepe, az új média törvény még nem belátható következményeit nem is említve. Mindezek ellenére ki kell jelentenünk, hogy a rendszerálltás sajtószabadságot hozott.
A befektetőknek szóló felület, olyannyira új, hogy korábban ennek lehetőségéről csakis állami szinten beszélhettünk, tehát szükség sem volt rá.
Próbáljunk meg elvonatkoztatni, hogy ma hogyan jutnánk hozzá ezekhez az információkhoz, ha nem lenne internet. Véleményem szerint a sajtónak jutna az egyik legnagyobb szerep, mivel gyors és pontos információra lenne szükségünk. Meg különböztetnék a helyi sajtón belül egy általánosat és egy kifejezetten önkormányzati szak sajtót. Fontosak lennének a hírlevelek. Az önkormányzatok közötti, illetve azon belüli kommunikációt nagyrészt meg lehetne oldani postai, illetve telefonos úton, természetesen ide tartozna a fax is. Valószínűsíteném, hogy vagy sokkal nagyobb vagy sokkal kisebb lenne az állami szektorban dolgozók létszáma. Ha nagyobb lenne, akkor az állam mindent elintézne a saját berkein belül, például még a nyomdai feladatokat is. Vagy a költséghatékonyabb megoldás felé tendálna és a kevesebb alkalmazott kevesebb kommunikációs igényét megérni külső szolgáltatókkal megoldani. Esetleg olyan kevesen vennének részt az önkormányzati döntéshozatalba, hogy elegendő lenne a személyes megbeszélés is. Az ügyintézés pedig központi állami keretek között folyhatna, helyi alközpontok létrehozásával, egységes szabályozással és közvetlen kommunikációs csatornákkal. Itt is megjelenhetne a kiszervezést.
Itt említeném meg az E- ügyintézés-t szorosan kapcsolódva a korábbi okfejtésemhez.
A felületet az önkormányzat üzemelteti és az okmányirodával karöltve. Azért emelném ki, mert Magyarországon jelenleg az egyik kiemelt feladat az e-kormányzat és ügyintézés kialakítása. Másrészt egy olyan eredmény, amivel büszkélkedhet a város. Harmadrészt pedig ez mondható jelenleg a legkorszerűbb, leginteraktívabb részének a honlapnak.
Hol jelenik meg még ez a tartalom a teljes hálózati tartalomszolgáltató rendszerben?
A helyi kulturális szerveztek, intézetek, helyi újság, tv, rádió honlapjain. A hírek egyéb blogokon. Az időjárás és a menetrendek egyéb külön erre specializálódott honlapokon. A rendeletek és határozatok a Közlönyben és más jogszabályokat szolgáltató honlapokon. Természetesen a régi szóbeszédes módszer is átültethető a hálózatiságra a twitter, facebook és egyéb közösségi oldalak és alkalmazások által. Ide tartoznak még a város lakóinak blogjai és azok kommentjei is.
Mi és miként változott a digitális korban?
a. Első lépcső: digitális/hálózati kiadványokkal bővül a média
Ez nem igazán érintette az általam vizsgált témát, hiszen az elektronikus folyóirat ebben az esetben önálló módon nem jött létre teljes egészében. A rendeletek és határozatok digitális nyilvánosságra hozása pedig először országos körben indult meg.
Erről még a mai napig sem beszélhetünk. Ez egy igazán statikus és hagyományos honlap. Nincs kommentelési lehetőség. A híreket a vehír szolgáltatótól emelik át. Beépített widgetek sincsenek, csak a régi hagyományos linkesítést alkalmazzák, nincsenek élő funkciók a honlapon. Nem tekinthető web 2-esnek.
c. Harmadik lépcső: közösségi interaktív tartalomszolgáltatás, social media, wiki, blog, közösségi hálózatok
Ebből semmit sem valósít meg, még RSS feedek sincsenek, pedig arra lenne igény. Egyfajta startlapként szolgál viszont. De nincsenek beépített alkalmazások.
Teljes mértékben az önkormányzaton múlik a tartalom szolgáltatása, feldolgozása és szolgáltatása. Személyes adatnak tekint mindent, amit az Adatvédelmi törvény annak ítél. Természetesen ők is végzik ez által az ellenőrzést.
e. A célzott kiszolgálási módok kialakulás
Megosztó, nyilvánosságra hozó és szolgáltatói attitűdök érvényesülnek, ezzel együtt tájékoztató funkciókat is ellát.
Nem igazán beszélhetünk arról, hogy bármiféle előnyét is használná a honlap, ami a specializáltságából fakadhatna. Ha a teljes rendszer alatt az önkormányzati honlapokat vesszük, akkor kijelenthetjük, hogy illeszkedik a rendszerbe, sőt néhol túl is lép az átlagon. Az alapvető szükségelteket kielégíti, de nem lép túl a hagyományos funkciókon. Nem alkalmazza a web 2 eszközeit és nem használja ki a közösség teremtési lehetőségeit.
