A honlapról
Maga a honlap egyszerű és könnyen átlátható, melyet a témájából adódóan, mondhatni el is várunk. Szép kinézetével könnyen csalogatja azokat, akiknek dizájn készítőkre van szükségük. Rögtön a kezdő oldalon felsorakoznak az éppen kedvelt és még tetszetősebb munkák, amikre a kurzort ráirányítva gyors információt kapunk a dizájn honlapbeli állapotáról: a kritikák száma, mennyien kedvelik, milyenre értékelték és, hogy mennyien látták. Általában változatosan több kategóriából válogat a kezdőlap ezért a változatosság is megvan.
A honlapon természetesen lehetőségünk van keresésre, ez azonban kimerül egy egyszerű kereső-rublikában, ami szűkítésként csupán annyit enged, hogy megadjuk mely formai típusban futtassa a keresőszavunkat: cikkek, dizájnok, kollekciók vagy munkák közt. Maga a keresés is kissé gyenge és úgy tűnik nem is teljesen jól használható, hiszen a beállítások ellenére makacsul ömlesztett eredményeket ad, így körülményes igazán jó eredményre jutni. Ennél sokkal jobb megoldás az oldal böngészése a kezdőlapról kiindulva a kategóriákban, hiszen mindig szép munkákkal találkozunk, és a kategória-címkék legalább megbízhatóak, bár nem egyszer ugrál még így is a témák közt a honlap, eléggé kiszámíthatatlanul.
Természetesen a DC is képes más webkettes honlapokhoz kapcsolódni, jelen esetünkben ez például a Twitter és a Flickr.
Minőség a mennyiség felett
Más online galériákkal (például DeviantArt) ellentétben, a DC nem titkoltan a minőségre és a professzionális megjelenésre fekteti a hangsúlyt. Azok, akik a honlapot böngészik, könnyen rájöhetnek arra, hogy minden egyes "kreatív", a honlapon fellelhető tag tapasztalt már a munkájában, és elismert szabadúszó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ha a "No sign-up?" gombra kattintva - ahol reményeink szerint regisztrálhatnánk hogy az oldal belső tartalmát is megtekinthessük - egy rövid GYIK ad feleletet a ki nem mondott kérdésre: a honlapra csupán más tagok meghívásával lehet felkerülni. A készítők ezzel próbálják kiszűrni azokat a művészeket, akik esetleg komolytalanul vennék a honlapon töltött idejüket, vagy amatőrök még és a képességeik még fejlődő szakaszban vannak. El is lehetne ítélni ezt a nézetet, azonban érvelni is lehet mellette: rengeteg amatőr művészeknek fenntartott galéria létezik a neten, ezért őnekik előnyösebb azokat választani, míg a DC a masszív felhasználó-bázist feláldozva törekszik a minnél minőségibb tartalomra.
Amit egy "kreatív" tehet
Tagság nélkül nehéz igazán elemezni a belső szolgáltatásait a DC-nek, azonban a már fentebb említett GYIK kellemesen beszámol arról, hogy mikkel gazdagodunk ha egyszer "kreatívvá" válunk. A honlap felhasználóinak elsődleges privilégiuma természetesen az, hogy saját galériájukba feltölthetik portfoliójukat és munkáikat. A tagok attól függően, hogy milyen régóta és mennyit töltöttek fel a galériába, előléphetnek titulusok közt, a "tanítványtól" kezdve egészen a "kreatív pro-ig". A titulusok közt természetesen elismertségen kívül egyéb különbségek is vannak, így például csupán a legmagasabb szinten lévőknek van jogosultságuk arra, hogy másokat meghívjanak a honlapra (és ők is egy hónapban csupán tíz személyt). Minden tag írhat azonban kritikákat, ami tulajdonképpen a hozzászólás professzionális formája az amatőr honlapoktól eltérően. A kritikáknak kötelező jelleggel kell minimum 140 szavasnak lenniük, hiszen csak ezen a mércén belül lehet jól megfogalmazott véleményt írni egy-egy műről (így talán nem annyira meglepő, hogy viszonylag kevés kritika található a munkákon és inkább a kedvencek közé klikkelik őket vagy egy öt csillagos skálán folyik az értékelés).
Összegezve
A DesignersCouch egy csinos és megnyerő, szabadúszó profiknak kiállított honlap ami tartalmazza a portfoliójukat és tulajdonképpen reklámként szolgál számukra, ami művészi szempontból hasznos és kellemes dolog. A honlap azonban teljesen kirekeszti az amatőr művészetet és csupán a minőségre fejezi a hangsúlyt, gyakorlatilag felszólítva a fejlődő művészeket hogy máshol próbálják jobbá tenni stílusukat. Ez persze nem feltétlenül számít diszkriminációnak, hiszen rengeteg más hely áll rendelkezésükre, míg a DC megmarad a professzionális színvonalon.
Maga a honlap egyszerű és könnyen átlátható, melyet a témájából adódóan, mondhatni el is várunk. Szép kinézetével könnyen csalogatja azokat, akiknek dizájn készítőkre van szükségük. Rögtön a kezdő oldalon felsorakoznak az éppen kedvelt és még tetszetősebb munkák, amikre a kurzort ráirányítva gyors információt kapunk a dizájn honlapbeli állapotáról: a kritikák száma, mennyien kedvelik, milyenre értékelték és, hogy mennyien látták. Általában változatosan több kategóriából válogat a kezdőlap ezért a változatosság is megvan.
A honlapon természetesen lehetőségünk van keresésre, ez azonban kimerül egy egyszerű kereső-rublikában, ami szűkítésként csupán annyit enged, hogy megadjuk mely formai típusban futtassa a keresőszavunkat: cikkek, dizájnok, kollekciók vagy munkák közt. Maga a keresés is kissé gyenge és úgy tűnik nem is teljesen jól használható, hiszen a beállítások ellenére makacsul ömlesztett eredményeket ad, így körülményes igazán jó eredményre jutni. Ennél sokkal jobb megoldás az oldal böngészése a kezdőlapról kiindulva a kategóriákban, hiszen mindig szép munkákkal találkozunk, és a kategória-címkék legalább megbízhatóak, bár nem egyszer ugrál még így is a témák közt a honlap, eléggé kiszámíthatatlanul.
Természetesen a DC is képes más webkettes honlapokhoz kapcsolódni, jelen esetünkben ez például a Twitter és a Flickr.
Minőség a mennyiség felett
Más online galériákkal (például DeviantArt) ellentétben, a DC nem titkoltan a minőségre és a professzionális megjelenésre fekteti a hangsúlyt. Azok, akik a honlapot böngészik, könnyen rájöhetnek arra, hogy minden egyes "kreatív", a honlapon fellelhető tag tapasztalt már a munkájában, és elismert szabadúszó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ha a "No sign-up?" gombra kattintva - ahol reményeink szerint regisztrálhatnánk hogy az oldal belső tartalmát is megtekinthessük - egy rövid GYIK ad feleletet a ki nem mondott kérdésre: a honlapra csupán más tagok meghívásával lehet felkerülni. A készítők ezzel próbálják kiszűrni azokat a művészeket, akik esetleg komolytalanul vennék a honlapon töltött idejüket, vagy amatőrök még és a képességeik még fejlődő szakaszban vannak. El is lehetne ítélni ezt a nézetet, azonban érvelni is lehet mellette: rengeteg amatőr művészeknek fenntartott galéria létezik a neten, ezért őnekik előnyösebb azokat választani, míg a DC a masszív felhasználó-bázist feláldozva törekszik a minnél minőségibb tartalomra.
Amit egy "kreatív" tehet
Tagság nélkül nehéz igazán elemezni a belső szolgáltatásait a DC-nek, azonban a már fentebb említett GYIK kellemesen beszámol arról, hogy mikkel gazdagodunk ha egyszer "kreatívvá" válunk. A honlap felhasználóinak elsődleges privilégiuma természetesen az, hogy saját galériájukba feltölthetik portfoliójukat és munkáikat. A tagok attól függően, hogy milyen régóta és mennyit töltöttek fel a galériába, előléphetnek titulusok közt, a "tanítványtól" kezdve egészen a "kreatív pro-ig". A titulusok közt természetesen elismertségen kívül egyéb különbségek is vannak, így például csupán a legmagasabb szinten lévőknek van jogosultságuk arra, hogy másokat meghívjanak a honlapra (és ők is egy hónapban csupán tíz személyt). Minden tag írhat azonban kritikákat, ami tulajdonképpen a hozzászólás professzionális formája az amatőr honlapoktól eltérően. A kritikáknak kötelező jelleggel kell minimum 140 szavasnak lenniük, hiszen csak ezen a mércén belül lehet jól megfogalmazott véleményt írni egy-egy műről (így talán nem annyira meglepő, hogy viszonylag kevés kritika található a munkákon és inkább a kedvencek közé klikkelik őket vagy egy öt csillagos skálán folyik az értékelés).
Összegezve
A DesignersCouch egy csinos és megnyerő, szabadúszó profiknak kiállított honlap ami tartalmazza a portfoliójukat és tulajdonképpen reklámként szolgál számukra, ami művészi szempontból hasznos és kellemes dolog. A honlap azonban teljesen kirekeszti az amatőr művészetet és csupán a minőségre fejezi a hangsúlyt, gyakorlatilag felszólítva a fejlődő művészeket hogy máshol próbálják jobbá tenni stílusukat. Ez persze nem feltétlenül számít diszkriminációnak, hiszen rengeteg más hely áll rendelkezésükre, míg a DC megmarad a professzionális színvonalon.
