„A Fortepan egy nemlétező archívum.”
A Fortepan több szempontból eltér a már ismert intézményes gyűjteményektől. Lényeges különbség, hogy egy magánkezdeményezésről van szó, amely Szepessy Ákos és Tamás Miklós munkájának eredménye. Megszületéséhez - ami nagyrészt az oldal kivitelezésén látható - az OSA (Open Society Archives) nyújtott segítséget. Nem véletlen, hiszen a képek 1900 és 1990 között képek illusztrálják történelmünket, ám nagyrészt az életmód, az életkörülmények, a megváltozott nézőpontok, terek, emberek, élethelyzetek sokszínűségét. A Fortepan fényképsorozata élettel teli és autentikus forrásként egészítheti ki az OSA gyűjteményét, amely szintén a 20. századi, de inkább hidegháborús, nagyrészt Kelet-Európai történelemre épülő levéltári és könyvtári anyaggal rendelkezik.
A 2009 nyara óta folyó házi digitalizálás, és erős szelekció eredménye, hogy a már 20 éve, nagyrészt lomtalanításokon talált negatívokból, vagy elajándékozott családi albumokon keresztül megszerzett közel talán 30-40 ezerre becsülhető fénykép-tömegből egy jelenleg 4973 fényképet tartalmazó gyűjtemény jött létre. Az oldal alkotói bárki számára letölthetővé tették a képeket, amelyek CC-licenc alapján szabadon felhasználhatók. Hogy miért Fortepan? A világháború utáni váci Forte gyár leghíresebb negatívjáról kapta nevét. Így ma az elektronikus felület váltja fel a filmszalagok szerepét.
Felület, használhatóság
Kellemes élmény volt olvasni az oldal bemutatkozóját, amely közvetlen formában számolt be a gyűjtemény keletkezéséről, céljáról és a mögötte húzódó elképzelésekről. Ez csökkentette az első ránézésre intézményes benyomást, és jó érzés az is, hogy a képek nézegetése közben nem marad gazdátlanul az odatévedő, sőt kifejezetten kedvet ad a képek nézegetéséhez.
A menüsor egyszerű, felületén néhány funkció jelenik meg, amely angol nyelvre váltható. Ez különösen fontos, hiszen az oldalra már külföldön is felfigyeltek. Jó lenne, ha az oldal később akadálymentes is lenne.
A használathoz egy egyszerű, érthető leírást kapunk az oldal betöltése után. Ezek után böngészhetünk 4 alapkategória közül választva (szereplők-tárgyak-helyszínek-összes). Mindez nem túl bonyolult az átlag használó számára, és igen gyorsan betöltődtek a képernyő méretű fényképek is. Automatikus képváltás helyett kattinthatunk, vagy elég az is, ha a billentyűzeten található nyilakat használjuk, ami igen praktikus megoldás.
Az idősáv mint fő vezérfonal, a képek nézegetése közben a fényképekkel együtt elfér a képernyőn. A rajta való navigálás egyáltalán nem lassította a használatot. Gyorsan választhatunk új dátumot, de inkább csak közelítőlegeseket, ahogyan a képek időrendi besorolása, de adataik rögzítése is kérdéses. Másfelől nem csak ez ad információt a képekről: egyes fotók jobb alsó sarkában kis i-betű ikonja látható, amelyre rákattintva rövid leírást olvashatunk a képről.
Mivel nem közösségi térről van szó abban az értelemben, hogy az oldalon nincs kommentelés, tetszésnyilvánítás, pontozás stb., így elvileg az e-mail gombra kattintva küldhetnénk el a képeinket ismerőseinknek. Erre a gombra kattintva az oldalon semmilyen változást sem tapasztaltam, és kissé túlhaladottnak is tűnt első ránézésre. Ugyanakkor ha egy tudatos koncepció része, akkor talán nem a tömeges véleménynyilvánítás lényeges, hanem az egyéni élmény. Tehát a képek megosztását nem tehetjük meg közösségi oldalakon, viszont a letöltés gombra kattintva új oldal nyílik meg, ahol képként menthetjük őket.
Másfelől a gyűjtemény bővülését nagyban gátolja az, hogy mint zárt archívum, a felhasználók nem építhetik tovább pl. más fotógyűjtemények bekapcsolásával vagy feltöltéssel. Ugyanakkor épp ez teszi lehetővé az alkotók által elképzelt egységes színvonal fenntartását: ezzel együtt a felhasználók fényképeinek szűrésével talán tartható lenne a már meglévő koncepció pl. ha a felhasználók beküldhetnék fényképeiket, vagy érdemes lenne a gyűjteményhez egy társoldalt kapcsolni, amely külön felületként egészíthetné ki az archívumot.
A tartalmat tehát közösségi hatás nélkül tekinthetjük meg, így szolgálja az egyéni elmélyülést. Mindenesetre megfontolandó lenne, ha közösségi oldalakon, blogokon vagy egyéni honlapokon is megoszthatóak/beágyazhatóak lehetnének a képek. A Fortepan esetleg közösségi oldalakon fellelhető alkalmazásként is megjelenhetne. Ezzel együtt a közösségi hatás nem maradt el: az index fórumán már közel 2000 képet fejthettek meg azok, akik azonosították a fényképek helyszíneit. Mégiscsak van miről beszélni.
Rendszertelen rendszerben
A feltárás túlságosan tág kategóriákat ad (szereplők, tárgyak szereplők, összes - ld. menüsor), és semmilyen alkategóriát sem kínál fel. Így jó ötletnek tűnne a közösségi címkézés, de az oldal kizárólag felületként funkcionál, inkább egyfajta statikus honlap. A feltárás kérdései tehát nem igazán lényegesek, az oldal készítői az egyszerűség és a kényelem mellet érvelhetnek. Többek közt még fizikai jellemzők alapján (pl. színes és fekete-fehér képek) sem tárták fel a képeket, ami a látvány, a benyomások, hangulatok, perspektívák és a történelemmel való találkozás élményét erősíti, hogy a felhasználónak ne menjen el a kedve a nehézkes mutatórendszerek vagy a félreérthető címkézések miatt, és maga fedezze fel a képek sorát.
Ugyanakkor mint amatőr, egyéni kezdeményezés nem is igazán várható el például a könyvtárak, múzeumok vagy levéltárak feltárási módszere, ahogyan a metaadatok közlése is szinte túl nagy elvárás, bár igen hasznos lenne (pl. a keresőmotorok szempontjából is). Valószínűleg az oldal készítői tudatosan kerülik az intézményes formákat.
A tartalom és a minőség kérdései
A képek digitalizálása megfelelő színvonalon történt. Beállított és kissé esetlen képek is egyaránt jelen vannak, és ez teszi igazán emberivé és személyessé a gyűjteményt. Összességében a fényképek azt a fajta életszeretetet közvetítik, ami mára kiveszni látszik, és művészi módon világítanak rá 20. századi történelmünk változásaira.
Ezzel együtt a cél továbbra is az anonimitás őrzése: hiszen itt nem maga az egyén, hanem általánosan az ember, kora és az általa közvetített értékrend, ami igazán lényeges. Itt minden egyes személy a múlt és saját történelmének szereplője, és ahogyan a történelem maga is szubjekítv műfaj, a fényképezés révén mindez többszörösen szubjektívvá válik: a szereplő élménye, a fényképész és a fényképek megtekintői közösen konstruálják az általuk érzékelt történelmi közeget.
Mindez szabadon használható és a további interpertáció lehetőségét adja a már említett letöltés: ezekkel képekkel színestíhetjük – az oldal készítőinek egyik céljaként - a tudományos cikkeket vagy az egyetemi munkákat. Ezt a Magyarországon már meghonosított CC-licensz egyik változata biztosítja, amely előírja a forrás feltüntetését, tiltja a képek kereskedelmi forgalomba kerülését és a képek megváltoztatását is (Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!).
Mindent egybevetve a gyűjtemény célja, hogy közelebb vigyen múltunk megértéséhez, tehát az egyik legfontosabb cél az idő és a társadalom változásainak megtapasztalása mások élményei által, mások szerepében, kameráinak nézőpontjából. Hiszen csak a múltban élt személyek perspektívájából érthetjük meg igazán a történelmet, és a fényképek abban is segítenek, hogy közelebb kerüljünk mások gondolkodásához, és végső soron ahhoz, ami akkor és most maga az ember.
Nem véletlen, hogy szándékosan kimaradtak a „nagy” hivatalos, ünnepélyes alkalmak, a komoly történelmi események. Hiszen mindezt már ismerhetjük, a hangsúly inkább azokon a részleteken van, amiket csak a képek mondhatnak el. Ezekben vannak azok a hétköznapi események, amelyek valójában legalább annyira fontosak múltunk megértéséhez, mint a puszta tények.
