Avagy National Novel Writing Month, ami minden év november havában versenyre hív több százezer vállalkozó kedvű embert. A verseny célja: megírni egy 50.000 szavas regényt a november 1-től november 30-ig terjedő időszakban. Természetesen a történet lehet hosszabb is, de aki nem éri el a meghatározott mennyiséget, az nem lehet győztes. (Ennek értelmében tehát sok ezer nyertese van a NaNoWriMo-nak.)
Elsőre lehetetlennek tűnik a feladat, mégis rengetegen akár már egy héttel a határidő lejárta előtt átszakítják a célszalagot.
A NaNoWriMo-ban nem érdekes, hogyan, vagy mit írunk. A mennyiség a fontos, az, hogy a hónap végére elkészüljön egy regény első kézirata, amit később lehet javítgatni.
Amikor valaki végzett a történetével, az oldalon található adatlapra bemásolja az írása szövegét, s a rendszer automatikusan megszámolja a szavakat. (Azután pedig törli a szöveget, így tehát senki regényét nem tárolják.) Ez persze lehetőséget ad arra, hogy egyesek csaljanak, és esetleg ötvenezerszer írják le ugyanazt a szót, de pont ez a NaNoWriMo szépsége: ha valaki csal, csak saját magát csapja be vele. Lehet, hogy megkapja a győztes helyezéssel járó virtuális díjakat (megjelenik a neve a győztesek listáján, letöltheti a pdf-ben található, saját nevével ellátott „Winner Certificate”-et), de – ahogy a kezdeményezés honlapján is olvasható – az egyetlen igazi díj az, ha valaki ténylegesen megírja a legalább ötvenezer szavas regényét.
Nézzük, mi teszi szempontunkból érdekessé, azaz webkettessé a NaNoWriMo-t.
Fórumok és közösség
A tagok, amikor regisztrálnak, kiválaszthatják, melyik országot szeretnék képviselni a versenyben. Ha bejelöljük Magyarországot, akkor bekerülünk a magyar résztvevők közé. Ez már csak a statisztikák miatt is fontos, továbbá amiatt, hogy minden országnak van fóruma, ahol a tagok megismerkedhetnek egymással.
A fórumnak hála, valódi közösségi élményben lehet része annak, aki úgy dönt, a november hónapot az írásnak szenteli. (Ami már csak azért is ironikus, mert a legtöbb írónak az írás magányos tevékenység. Érdekes elképzelni, hogy milyen lehet, amikor a magányos tevékenység még közösségi élménnyel is társul.)
Nemcsak társalgásra használhatják a résztvevők a fórumokat, de megbeszélhetnek személyes találkozókat is, akár együtt írásokat, mint ahogy arra a magyarok között is volt példa: a tagok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában találkoztak és néhány óráig együtt készítették regényeiket. (Persze – ahogy a „rendezvény” utáni hozzászólásokból kiderült – senki nem haladt úgy, ahogy kellett volna, hiszen a program nagy része beszélgetéssel telt.)
A fórum az ismerkedésen, időpont-megbeszélésen túl azért is hasznos ötlet, mert nem egyszer fordult elő, hogy a közösség inspiráló és mozgatóereje adott kitartást az utolsó napokban a játékosoknak ahhoz, hogy befejezzék írásukat, s átszakítsák a célszalagot.
Egyéb közösségépítő funkciók
Hasonlóan ötletes gondolat volt a magyarok részéről, hogy rendszeresítették az esti NaNoWriMo chatelést. A magyar szekció vezetője, felhasználónevén poggi, honlapján létrehozott egy direkt a NaNoWriMo résztvevőinek szánt, IRC alapú chatszobát. A cél ezzel az elején főleg az ismerkedés, aztán november hónap alatt az együttírás volt, a hónap végén – november 30-án este – pedig megrendezték az ún. Végeváró Visszaszámláló Izgalmat, a játék zárásaként.
Könyvtárak, figyelem!
A NaNoWriMo várja könyvtárak segítségét is. Ha például egy megyei könyvtár felfigyel a kezdeményezésre, csupán annyi a dolga, hogy kapcsolatba lépjen a NaNoWriMo vezetőségével, hogy megkapja az online bolt linkjét, ahonnan megrendelheti a szükséges (ingyenes!) plakátokat, stb. Az egyedüli követelmény, hogy a „write-in”-ek idejére megfelelő körülményeket kell biztosítani a játék résztvevőinek, hogy zavartalanul írhassanak. (A könyvtárak számára kiadott „guide”-ban felvetették annak az ötletét is, hogy időnként a könyvtári személyzet kávéval/teával, esetleg süteményekkel lássa el az írókat.) Az sem elképzelhetetlen a kezdeményezés stábja számára, hogy a könyvtárak a hónap elején, közepén és végén tartsanak a résztvevőknek beszélgetős délutánokat, ahol találkozhatnának, megoszthatnák tapasztalataikat egymással, s ami elősegítené a közösségépítést. (Ilyen alkalom lehet például a november végén mindig megrendezésre kerülő TGIO – Thank God It’s Over parti.)
Természetesen az, hogy mindezt igényes színvonalon szolgáltassa egy adott könyvtár, nem kevés erőforrást igényel, ugyanakkor érdemes abba is belegondolni, hogy hosszabb távon mennyi hasznot hozhat az intézménynek az, ha (író)-olvasókat csábít be a falai közé, akik aztán pozitív véleménnyel távoznak.
NaNoWriMo fiataloknak
A fent elmondott webkettes funkciókhoz már nem kifejezetten tesz hozzá bejegyzésemnek ez a része, ám fontosnak tartom, hogy írjak a Young Writers Programról is, amit tulajdonképpen a NaNoWriMo 17 év alatti résztvevőinek hoztak létre.
Szintén novemberben zajlik, és szintén egy regény/történet megírása a cél, ám vannak különbségek.
Egy lényeges eltérés, hogy azok, akik tizenévesen belevágnak és regisztrálnak, saját maguk határozhatják meg, milyen hosszú az a sztori, amit egy hónap leforgása alatt be tudnak fejezni, hiszen lehet, hogy egy 13 éves számára az ötvenezer szó még túlságosan sok és rémisztő.
Egy másik különbség, hogy ehhez a programhoz tanárok is csatlakozhatnak, és így például virtuális osztálytermeket építhetnek fel, melyeken keresztül figyelhetik az osztályukba tartozó tanulók haladási folyamatát, küldhetnek nekik emailt egyetlen kattintással, amelyben biztatják őket, gratulálnak nekik, stb. A virtuális osztálytermek másik remek funkciója, hogy a tanárok kérhetik több „terem” összekapcsolását, így a diákok akár más országbeli résztvevőkkel is megismerkedhetnek.
Akik pedig lemaradtak a novemberi NaNoWriMo-ról, azok ne csüggedjenek, áprilisban ugyanis megrendezésre kerül a ScriptFrenzy, melynek célja, hogy a hónap leforgása alatt a résztvevők megírjanak egy forgatókönyvet, vagy egy színdarabot, vagy képregényt.
